>A &ktimemon; egy KDE-alapú rendszermonitorozó program</para>
</abstract>
<keywordset>
<keyword
>KDE</keyword>
<keyword
>ktimemon</keyword>
<keyword
>rendszermonitor</keyword>
<keyword
>timemon</keyword>
</keywordset>
</chapterinfo>
<title
>Bevezető</title>
<para
>A &ktimemon; segítségével könnyen nyomon lehet követni a rendszererőforrások kihasználtságát. Oszlopgrafikonok formájában lehet megtekinteni a <acronym
>CPU</acronym
>, a memória, a lapozási terület, a lemezhasználat és a feladatváltások jellemzőit. Hasonlóan a többi <ulink url="http://www.kde.org/"
>KDE</ulink
>-alapú programhoz, ez is rendelkezik grafikus beállítófelülettel. Támogatja a <emphasis
>A &ktimemon; egyelőre csak a következő rendszereket támogatja: a &Linux;-ot, a <filename
>/proc</filename
> fájlrendszeren keresztül, a &Solaris;-t a <filename
>kstat</filename
> programkönyvtáron keresztül, a Digital &UNIX;-ot (korábban: DEC/OSF1) a <command
>table</command
>(2) rendszerhíváson keresztül. Nagyon örülnék, ha valaki segíteni tudna a program más rendszerekre való átvitelében. </para>
</note>
<para
>A &ktimemon; elindítható parancssorból és a &kde; <guimenu
>Start</guimenu
> menüjéből (a <guisubmenu
>Segédprogramok</guisubmenu
> ágból) is. Ha a parancssorból történő indítást választja, akkor a &ktimemon; elfogadja a szokásos &X-Window;-paramétereket, például a <option
>-geometry</option
> argumentumot. A program figyelembe veszi a <emphasis
>munkafolyamatokat</emphasis
>, tehát kilépéskor elmenti a beállítási paramétereket (például a színeket), és indításkor automatikusan visszaállítja a legutóbbi állapotot. </para>
<sect1 id="fund">
<title
>A program kezelése</title>
<para
>A &ktimemon; indulása után megjelenő kis ablakban láthatók az operációs rendszer legfontosabb adatai. Ha az egérmutatót az ablak fölött hagyja egy ideig, akkor megjelenik egy <emphasis
>tipp</emphasis
> (egy buborékszerű információs ablak), mely különféle numerikus adatokat tartalmaz a rendszerről, oszlopdiagram formájában megjelenítve. A tippeket le lehet tiltani (részletesebben lásd a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben). </para
>
<sect2 id="modes">
<title
>Megjelenítési módok</title>
<para
>A &ktimemon; két különböző információcsoportot tud megjeleníteni. A <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben részletesen elmagyarázzuk, hogyan lehet egérgombokat rendelni a különféle műveletekhez. Alapértelmezés szerint a bal egérgombbal lehet a kijelzési módok között váltani, tehát ha a bal egérgombbal az ablak területére kattint, akkor a kijelzési mód az alapértelmezett <guilabel
>normál módról</guilabel
> átvált az ún. <guilabel
>kiterjesztett módra</guilabel
>, és fordítva. </para>
<sect3 id="normalmode">
<title
>Normál mód</title>
<para
>A &ktimemon; első indítása után megjelennek a CPU, a memória és a lapozási terület kihasználtsági mutatói. A kijelzéshez használt három oszlopdiagram folyamatosan változik a pillanatnyi érték függvényében (az alapértelmezett frissítési időköz 0,5 s, ez megváltoztatható, lásd a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részt). Az oszlopok által reprezentált értékek (balról jobbra haladva): <variablelist>
<varlistentry>
<term
>a <acronym
>CPU</acronym
> kihasználtsága.</term>
<listitem>
<para
>Az oszlop három különböző színű részből tevődik össze, a <acronym
>CPU</acronym
> három módjában eltöltött idővel arányosan. Ezek lentről felfelé: a rendszermag-mód, a felhasználói mód és a csökkentett prioritású (<emphasis
>nice</emphasis
>) felhasználói mód - ez utóbbit a &Solaris;ban nem lehet lekérdezni, ezért az oszlop legfelső része ilyen rendszereknél a <emphasis
>várakozási</emphasis
> állapotban eltöltött időt mutatja. Az oszlop teteje és az ablak széle közötti rész a <acronym
>CPU</acronym
> üresjárati idejének felel meg.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Memóriahasználat</term>
<listitem>
<para
>A <acronym
>CPU</acronym
>-használat oszlopához hasonlóan ez az oszlop is három részből áll, a következő értékeket reprezentálva (lentről felfelé): a folyamatok által lefoglalt memória mennyisége, az I/O-pufferelés és a fájlgyorstár által lefoglalt memória. Digital &UNIX; rendszerekben a középső rész az <quote
>inaktív</quote
> memóriát jelképezi (a lefoglalt, de még fel nem használt memóriamennyiséget), &Solaris;-alapú rendszerekben pedig ez a középső rész nem használt, a legfelső rész a kernel által használt összes memóriát jelzi. Az oszlop teteje és az ablak pereme közötti rész a szabad, felhasználható memória mennyiségét reprezentálja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Lapozási terület</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop csak egy részből áll, a felhasznált lapozási terület arányát mutatja a teljes rendelkezésre álló területhez képest. </para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
</para>
<para
>Ha a <quote
>módváltáshoz</quote
> rendelt egérgombbal kattint a &ktimemon; ablakban, akkor a program <quote
>kiterjesztett módba</quote
> vált.</para>
</sect3>
<sect3 id="xtndmode">
<title
>Kiterjesztett mód </title>
<para
>Ebben a módban is három oszlopgrafikon látszik, de így más értékeket jeleznek. Balról jobbra haladva:</para>
<variablelist>
<varlistentry>
<term
>Lapozási aktivitás</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop két részből áll, az alsó az utolsó mintavételezési időszakban a háttértárra kiírt memórialapok számát mutatja, a felső pedig ugyanezen időszak alatt a háttértárról beolvasott memórialapok számát.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>Lapozási aktivitás (lemezre)</term>
<listitem>
<para
>A második oszlop az elsőhöz hasonló információt, a lemezre történő lapozást mutatja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
<varlistentry>
<term
>A feladatváltások száma</term>
<listitem>
<para
>Ez az oszlop csak egy részből áll, mely a legutolsó mintavételezési időszakban történt feladatváltások számát reprezentálja.</para>
</listitem>
</varlistentry>
</variablelist>
<para
>Minthogy nem lehet előre megmondani, hogy a kijelzett értékek milyen tartományba esnek a <quote
>kiterjesztett módban</quote
>, ezért alapértelmezésben a program <emphasis
>automatikus skálázást</emphasis
> használ (ennek leírása a <link linkend="autoscaling"
>Gyakran feltett kérdések</link
> részben található). De arra is van lehetőség, hogy megadja a skálázás értékeit, ennek módját megtalálható a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben.</para>
<para
>A két grafikoncsoport közös színbeállításokat használ, tehát a <quote
>normál módban</quote
> beállított színek a <quote
>kiterjesztett módban</quote
> is érvényesek lesznek (a színbeállításról részletesen a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> részben olvashat).</para>
</sect3>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="menu">
<title
>A menüstruktúra</title>
<para
>Alapértelmezés szerint a jobb egérgombbal lehet előhívni a felbukkanó menüt, tehát ha a jobb egérgombbal kattint az ablak területén belül, akkor megjelenik egy menü, melynek leírását a következő fejezetekben találhatja meg. </para>
<sect2 id="config-menu">
<title
><guimenuitem
>Beállítások...</guimenuitem
></title>
<para
>A <guimenuitem
>Beállítások...</guimenuitem
> menüponttal lehet előhívni a beállítóablakot. A beállítások részletes leírása a <link linkend="config"
> menüpont segítségével lehet átváltani a standard megjelenítés (azaz a normál ablak) és a beágyazott állapot között: ilyenkor a program kicsinyített megjelenítőablaka a TDE panelban jelenik meg. A méretváltozástól eltekintve a kijelzett adatok ugyanazok, mint normál ablak esetén. </para
> menüpontra, akkor a program függőleges oszlopdiagramok helyett vízszinteseket fog megjeleníteni (vagy fordítva). Nem túl hasznos opció, de könnyű volt leprogramozni ;-) </para>
</sect2>
<sect2 id="quit">
<title
><guimenuitem
>Kilépés</guimenuitem
></title>
<para
>A <guimenuitem
>Kilépés</guimenuitem
> menüponttal lehet kilépni a programból. Kilépés előtt a program elmenti az aktuális állapotot (a színbeállításokat, az ablakméretet, hogy a panelba ágyazottan fut-e a program) és a következő indításnál mindent automatikusan visszatölt. </para>
> nevű fájlba menti, ahol <filename class="directory"
>$<envar
>HOME</envar
></filename
> a felhasználó saját könyvtárát jelenti. Ha a fájl valami miatt törlődik, akkor a program legközelebb az alapértelmezett beállításokkal fog indulni. </para
>
</sect2>
</sect1>
<sect1 id="config">
<title
>Beállítások</title>
<para
>A &ktimemon; beállításai egy könnyen áttekinthető párbeszédablakban jelennek meg (lásd még <link linkend="config-menu"
>A beállítómenü</link
> fejezetet). Az <guilabel
>Általános</guilabel
> lapon lehet megadni a frissítés időközét és a skálázás jellemzőit (lásd a <link linkend="xtndmode"
>kiterjesztett mód</link
> fejezetet). Ha az <guilabel
>automatikus skálázás</guilabel
> be van jelölve (erről részletesebben a <link linkend="autoscaling"
>GY. I. K.</link
> fejezetben olvashat), akkor a skálázási tényezőket nem lehet módosítani, mert azokat a program futás közben számolja ki. </para>
<para
>A <guilabel
>Színek</guilabel
> lapon lehet beállítani az oszlopdiagramok megjelenítésénél használt színeket. A grafikon előnézeti képén azonnal leellenőrizhető a beállítások hatása. </para>
<para
>A <guilabel
>Műveletek</guilabel
> lapon lehet módosítani az egérrel végrehajtható parancsok beállításait. A kattintásokat figyelmen kívül lehet hagyni, hozzá lehet őket rendelni a módváltáshoz (lásd a <link linkend="modes"
>Módok</link
> fejezetet), a felbukkanó menü előhívásához (lásd a <link linkend="menu"
>Menü</link
> fejezetet), külső program végrehajtásához. Külső program végrehajtásánál a beírt parancsot a parancsértelmező fogja feldolgozni, ezért belső parancsok, környezeti változók, átirányítás is használható (többek között).</para
>
<para
>A <guilabel
>Műveletek</guilabel
> lapon található egy olyan opció is, amellyel le lehet tiltani a tippek megjelenítését (ezek buborékszerű ablakban jelennek a grafikon fölött, numerikus adatokat tartalmazva, lásd <link linkend="fund"
>A program kezelése</link
> fejezetet).</para
>
</sect1>
<sect1 id="faq">
<title
>Válaszok a leggyakrabban feltett kérdésekre </title>
<qandaset>
<qandaentry>
<question>
<para
>Mely operációs rendszereket támogatja a &ktimemon;?</para>
</question>
<answer>
<para
>A &ktimemon; csak azokat a &Linux;-alapú rendszereket támogatja, amelyekben elérhető a <filename class="devicefile"
>/proc</filename
> fájlrendszer, a &Solaris;-alapú rendszereket a <filename
>kstat</filename
> programkönyvtáron keresztül, a Digital &UNIX; (korábban: DEC/OSF1) rendszereket a <command
>table</command
>(2) rendszerhíváson keresztül. Csak a &Linux;-alapú verziót teszteltük alaposan, ha valamilyen problémát fedezett fel a &Solaris;/Digital &UNIX; változatban, kérem, értesítsen. </para>
<para
>Várom azok jelentkezését, akik segíteni szeretnének a program más platformokra való átültetésében. Elérhető vagyok az <email
>m.maierhofer@tees.ac.uk</email
> címen. </para>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry id="autoscaling">
<question>
<para
>Hogyan működik az automatikus skálázás? </para>
</question>
<answer>
<para
>Minthogy nem lehet olyan skálázási tényezőt találni, amely minden lehetséges lapozási és feladatváltási értékekhez megfelelő lenne (a memóriakihasználtság esetén a teljes memória megadja a maximális értéket), ezért a program egy intelligens automatikus skálázási algoritmust tartalmaz, mely a következőképpen működik: </para>
<itemizedlist>
<listitem>
<para
>Az oszlopdiagramok mindegyik komponensének (lásd a <link linkend="xtndmode"
>kiterjesztett mód</link
> fejezetét) saját skálázási tényezője van. Ezek kezdeti értéke előre rögzített. </para
>
</listitem>
<listitem>
<para
>Minden megjelenítési ciklus elején az aktuális értéket beszorozza a program az aktuális skálázási tényezővel. Ha az így módosított érték a megjelenítési határok közé esik, akkor a skálázás változatlan marad (tehát kis változások esetén csak az oszlop magassága változik, a skálázás nem). </para>
</listitem>
<listitem>
<para
>Ha a skálázott érték túl nagy vagy túl kicsi ahhoz, hogy megjeleníthető legyen az aktuális skálázással, akkor a skálázási tényezőt úgy változtatja meg a program, hogy a kapott oszlop kb. az ablak fele magasságáig érjen. Így a legtöbb esetben elkerülhető, hogy az állandó újraskálázás miatt folyamatosan változzanak a skálázási tényezők (ami a grafikon "ugrálását" vonná maga után. </para>
</listitem>
</itemizedlist>
</answer>
</qandaentry>
<qandaentry>
<question>
<para
>Miért jelenik meg néha a <errorname
>diagnosztikai kimenet érkezett az alfolyamatból</errorname
> üzenet? </para>
</question>
<answer>
<para
>Ha valamelyik egérgombot egy külső programhoz rendeli, ahogy a <link linkend="config"
>Beállítások</link
> fejezetben le van írva, akkor a program nem ellenőrzi le a parancs tartalmát. A parancs végrehajtása a parancsértelmező segítségével fog megtörténni, ezért annak belső parancsai, környezeti változók stb. is szerepelhetnek benne. A &ktimemon; figyeli a program <systemitem
>stderr</systemitem
> kimenetét, és annak tartalmát (ha van) megjeleníti egy üzenetablakban. </para>
<para
>A programnak ez a képessége hasznos lehet hibakeresésnél, ha a parancs nem az elvárt módon működik, de zavaróvá válhat, ha a program nagymennyiségű adatot ír ki az <systemitem
>stderr</systemitem
> kimenetre. A probléma egyik lehetséges megoldási módja az, ha a parancs végéhez hozzáfűzi a <userinput
>2>/dev/null</userinput
> átirányítási utasítást. Ennek hatására a kimenetet az operációs rendszer elnyeli, emiatt az üzenetablak sem jelenik meg. </para>
</answer>
</qandaentry>
</qandaset>
</sect1>
<sect1 id="ktimemon-thanks-and-acknowledgements">
<title
>A közreműködők névsora</title>
<para
>A &ktimemon; a testvérem által írt Xt-alapú programra épül.</para>
<para
>Köszönet Tobe Tobennek (<email
>ttoben@artis.uni-oldenburg.de</email
>) Cristian Tibirna-nak (<email
>ctibirna@gch.ulaval.ca</email
>), Dirk A. Muellernek (<email
>dmuell@rhrk.uni-kl.de</email
>), Mark Krischernek (<email
>krischem@amp.com</email
>) és Lubos Lunaknak (<email
>l.lunak@sh.cvut.cz</email
>) a hibajelentésekért, a javításokért, a megjegyzésekért és a sok javaslatért. </para>
